Erzsébet királyné gyönyörű és elegáns nő volt, férje, Ferenc
József császár élete végéig istenítette és szerette. Sisi nem a 19.század
végének volt a jellegzetes nőtípusa, hanem már a 20.századi modern asszony
életvitelét, gondolkodásmódját testesítette meg. Ezért sem találta helyét a
konzervatív bécsi udvarban, s bolyongott magányosan egyik országból a másikba
udvarhölgye kíséretében.
Sisi fontosnak tartotta a sportolást, rendszeresen
diétázott, hogy megőrizze karcsúságát, liberális újságírókkal barátkozott,
szerette Heine költészetét, s maga is sok verset írt a nagy német költő
stílusában.
A szerző erős pszichológiai beleéléssel mutatja be ennek a
tragikus sorsú királynénak a személyiségét, akinek öntudatos egyéniségével
korának társadalma nem tudott mit kezdeni.
Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma sem volt.
Ez a világ egyszerre ragyogó és sötét. Nem akarsz majd
kilépni belőle.
Az éjszakai cirkusz fekete-fehér sátraiban páratlan élmény
vár rád: az öt érzék ünnepe!
A varázslat és a füst mögött azonban ádáz küzdelem folyik: a
két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermek koruktól fogva azért tanították,
hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másikon. Sokáig nem is
sejtik, hogy mestereik egy olyan játszmába kényszerítették őket, aminek a végén
csak egyikük maradhat életben. Ám Celia véletlenül rájön erre, s feladva a
versenyt, közösen lenyűgöző varázslatba kezdenek. Erejüket onnantól fogva csak
arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben
gyanútlanul egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni
kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a meleg. Mestereik azonban megelégelik,
hogy kicsúszott kezükből az irányítás, és közbelépnek. Celiáék rádöbbennek,
hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen kiutat látnak, de
ahhoz minden tehetségüket latba kell vetniük...
Az Éjszakai cirkusz 2011 szeptemberében jelent meg Angliában
és Amerikában, azóta számos nyelvre lefordították. Több héten át vezette a The
New York Times bestseller-listáját, 2011-ben pedig jelölték a Guardian legjobb
elsőkönyves díjára.
A bestseller alapján 2013-ban elkészülő film
forgatókönyvírója a Jane Eyre című filmben végzett munkája révén híressé vált
Moira Buffini, producere pedig a Twilight-sorozat mögött álló Summit
Entertainment és a Harry Potter-filmek producere, David Heyman lesz.
"Mindig esténként tűntek elő, néha csapatosan,
többnyire azonban egyedül. Hogy pontosan hogyan és mikor érkeztek, arról senki
nem bírt megbízhatót mondani. Volt, aki azt állította, hogy ugyanott laknak,
amerre dolgoznak is, napközben alszanak és megbújnak valamelyik bérkaszárnya
zugában, s csupán napszálltakor merészkednek elő. Mások akár meg is esküdtek
volna rá, hogy a város egy másik fertályából jönnek és szekéren hozzák őket...
Most is csak annyit lehetett tudni, hogy megint meghalt
közülük az egyik."
A székesfőváros utcáin arat a halál: a rendőrség
elképzelhetetlen brutalitással meggyilkolt prostituáltak holttesteire bukkan
szerte a városban, a Városligettől kezdve az előkelő Ó utcai bordélyon át egész
a ferencvárosi munkásnegyedekig. 1910-et írunk: az újabban már villanyfényben
úszó Andrássy úton még egymást kerülgetik a konflisok és az automobilok, a
legendás kávéházakban pedig Ady Endre és Molnár Ferenc társaságát keresik a
szépreményű költők és hírlapírók. Ezzel egy időben pedig különös vendég érkezik
Budapestre, hogy néhány hónapi rejtőzködés után egyszerre csak az előkelő
szalonok és úri társaságok kedvencévé váljon: Saint-Germain grófja, aki
egyenesen Rákóczi fejedelem leszármazottjának mondja magát, és a
világtörténelem legkülönbözőbb korszakaiból származó történeteinél csak a
szokásai különösebbek. Éjszaka él, akárcsak a város, és még soha, senki nem
látta enni…
BENEDEK SZABOLCS 1973-ban született Budapesten, nagyjából
száz méterre attól a helytől, ahol most él. Közben azért Szolnokon is eltöltött
majdnem két évtizedet. A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen,
politikatudomány szakirányon szerzett diplomát. Az elmúlt tizenöt évben
hivatalnokoskodott, valamint írt vagy tucatnyi könyvet, sok tucat tárcát,
novellát és kritikát, illetve kapott egy József Attila-díjat. Szabadidejében a
lányait kísérgeti haza az óvodából és az iskolából. A
"Vérgróf"-trilógia indító darabja az első kötete a Libri Kiadónál.
Ugron Zsolna első regénye valóságos utazás báltermeken és
mosókonyhákon, palotákon és romokon, szövevényes rokoni kapcsolatokon és egy
sodró szerelmen át a pesti nyüzsgésből a Kárpátok lábához – majdnem az
Üveghegyen túlra. Anna irigylésre méltó életet él Budapesten: tökéletes férfi,
érdekes tévés munka, sok utazás, nagy társasági élet, ragaszkodó barátok. Ám
egy nap különc bécsi nagynénje és egy megrázó találkozás rádöbbenti, hogy szép
üvegburája alatt már alig kap levegőt. Útkeresése közben rátalál örökségére –
és egy kis erdélyi faluban a mindent felülíró szerelemmel együtt önmagára is.
Pillanatképek az erdélyi arisztokrácia elsüllyedt világából, és kései utódaik
nem mindennapi hétköznapjaiból.
Ugron Zsolna erdélyi úrilány: összegyűjtötte főnemesi
retyerutyája legjobb családi anekdotáit, ezeket szellemesen és szórakoztatóan fűzte
fel egy talán nem véletlenül életszagú, romantikus történetre, és mert az
anekdotákban mindig esznek, megtoldotta a kötetet a nagymamája szakácskönyvéből
vett százéves receptekkel. Ezekből aztán kiderül, hogy az őzgerincet fel lehet
adni ribizlizselével, de hecsedlilekvárral töltött, borban párolt almával is. S
hogy a ma méltatlanul mellőzött pástétomok igen jól megállják a helyüket
uzsonnára, legyenek akár borjúból vagy nyúlból. Hogyan lesznek az erdélyi
történelmi családok ünnepnapjainak ételei egy ízig-vérig huszonegyedik századi
fiatalasszony hétköznapjainak szerves alkotóelemei – ehhez már el kell olvasni
a könyvet. A legtöbbünk számára súlyos és könyvszagú erdélyi történelem
természetes, kézzelfogható, életszerű képekben és történetekben kerül elénk,
elveszti iskolai tananyag jellegét, és hirtelen rádöbbenünk: ha nem is élünk
mindannyian kastélyokban, ha nem is mozgunk ennyire otthonosan történelmi
helyszíneken, a saját felmenőink történetén keresztül mi is ilyen magától értetődő
módon kapcsolódunk a múlthoz, a magyar történelem zivataros századaihoz…
Kockacukor 17 éves kora ellenére több mint 90 kiló, és ez nem
mellékes körülmény, ha az ember lánya éppen szerelmes, ráadásul egy olyan
fiúba, aki egyszerűen tökéletes.
„Max kell nekem!” – határozta el magát Kockacukor, nyomatékkal.
És arra alapozta a döntését, hogy múlt héten beütötte az interneten a keresőbe: „Beleszerethet-e
duci lányba fiú?” És végigolvasott minden ebben a tárgyban kidobódó variációt. És ezek alapján
azt szűrte le: igen, beleszerethet, ha a duci lány sugározza magából az
önbizalmat, és azt, hogy jól érzi magát a bőrében. És különben is, a duci
lányok vidámak, nevetősek, és süt belőlük az életöröm. Mert esznek
bátran, szorongás nélkül, nem úgy, mint azok a kis deszka nőcikék, akiket leköt
a kalóriaszámlálás. Na jó, de hogyan lesz sugárzóvá az illető duci hölgy?
Hogyan kell önbizalmat sugározni? Mitől lesz önbizalma?
A regény mai kamaszokról szól, az őket érintő/foglalkoztató
problémákról, megoldásra váró élethelyzeteikről: szerelem és barátság,
táplálkozási zavarok, elvált szülők, nevelőapa és mostohatestvér, önzés és
önzetlenség, parti drog és pedofília … Igazi „sohonyais” ifjúsági regény.
Én úgy szeretném szeretni a Papát! Miért nem hagyja? Ha egyedül
akarok lenni, tuti, hogy rám száll. Ha nem akarok vele mászkálni, tuti, hogy
elvisz magával. Úszni tanít, miközben félek a víztől. Rokonokhoz cipel, mikor a
hátam is borsódzik tőlük. Beleszól, ha Eszternek verset írok, vagy unatkozom,
vagy sírok… És amin csak röhögni lehet: fel akar világosítani! Ő! Engem! No, de
már közeleg a szabadság napja, mert az én Papám nősülni akar! Hurrá! Éljen!
Éljen! Vagy mégsem?!
Ilyet se látott még a világ! Hogy egy nyomozó a gyerekrablók
pártjára álljon, őket segítse, és ezzel összezavarja a rendőrséget? Meg
egyébként is: milyen detektív az, aki nyomozás helyett focizik, ócskásnak meg
kéményseprőnek öltözik, és ezzel szinte őrületbe kergeti szerencsétlen főnökét?
De ez még semmi! A legfurcsább, hogy mi, az olvasók is egyetértünk Hecseki
Boldizsárral, és izgatott lelkesedéssel követjük Kondor Lajcsi, az elrabolt
kisfiú kalandjait. Pedig a regény ugyanolyan vérfagyasztóan kezdődik, mint a
gyerekrablásról szóló történetek általában. A kisfiú eltűnik, a rablók zsaroló
levelet küldenek, pénzt követelnek és fenyegetőznek. Továbbá minden szörnyen
titokzatos és félelmetes. Aztán elszabadul a pokol! Megtudjuk, hol van az
elrabolt gyerek, és kik a rablók, miközben az ifjú nyomozót, Hecseki
Boldizsárt, folyton letartóztatják… A fergetegesen vidám regényből nagysikerű
film is készült Koltai Róbert főszereplésével.
Hallott már valaki Kokas faluról? Lakói szerint békés,
barátságos hely. Eszter és Robert szerint azonban igazi rémálom. Az angliai
testvérpár nem önszántából nyaral Kokason, a szüleik küldték őket ide. A kerti
budit még csak megszoknák, de amikor rájönnek, hogy a húsleves errefelé az
udvaron gyanútlanul kapirgáló tyúkból készül, akkor betelik a pohár. Eszter egy
komondorral együtt útra kel, Robert pedig felkap Sári ló hátára, és a húga után
ered. A gyerekek haza akarnak szökni Londonba. Útközben veszélyes kalandokba
keverednek, vicces alakokkal találkoznak, és barátokra is szert tesznek. Talán
végül még Magyarországot is megkedvelik?
Erzsébet királyné gyönyörű és elegáns nő volt, férje, Ferenc
József császár élete végéig istenítette és szerette. Sisi nem a 19.század
végének volt a jellegzetes nőtípusa, hanem már a 20.századi modern asszony
életvitelét, gondolkodásmódját testesítette meg. Ezért sem találta helyét a
konzervatív bécsi udvarban, s bolyongott magányosan egyik országból a másikba
udvarhölgye kíséretében.
