"Ül az ember egy szobában egy széken, az ajtó bezárva.
De ha belép egy nő, az ember megszűnik csak embernek lenni, és azonnal férfi
lesz. És éppen annyira lesz férfi, mint amennyire nő volt az, aki belépett.”
Kosztolányi legszebb verseit válogatta e régóta tervezett
hangoskönyvünkre Máté Gábor, a neves színművész, aki az ország számos színpadán
fellépett már saját Kosztolányi-estjével.
A Marseille-i kikötőnegyed kérges kezű és szívű lakói közé
egy napon magányos kamaszlány érkezik. Prücsök bebörtönzött édesapja perének
újrafelvételét szeretné elérni Marseille és Észak-Afrika teljhatalmú uránál,
Mervin kormánybiztosnál. Babette anyó, Ész Lajos, Kirúg Hümér, Rita Kamélia és
társaik pártfogásával a "nemzetközi kémnő" tornádóként forgatja fel a
gyarmati felsővezetés jónéhány tagjának életét - egészen a boldog végkifejletig.
Rejtő-sorozatunk második részében Piszkos Fred visszatér. Ez
alkalommal a háttérből irányítja az eseményeket, s egyengeti egy hazájába
visszatérő ifjú trónörökös, valamint a kikötők jólelkű vagánya, Fülig Jimmy
kalandos útját Port Szaidtól Szingapúron át a Boldogság Szigetek fővárosáig. 
A regény főhőse egy arab kisfiú, Momo, aki a társadalom
perifériájára szorult négerek, arabok, zsidók mozgalmas, de nélkülözésekkel
teli életét éli. Szüleit nem ismeri, egy idős zsidó asszony, Rosa mama neveli,
aki a hasonló sorsú gyerekek ellátásából tartja fenn magát. Momo hamar
önállósághoz szokik e furcsa környezetben, s úgy segít magán, ahogy tud: lop,
csal, vagányokkal és prostituáltakkal barátkozik, de Rosa mamához gyengéd
szeretet fűzi. Hogy e nyomorgó, önmagának is hazudó, társadalmon kívüli réteg
összetartása milyen erős, az Rosa mama életének utolsó hónapjaiban derül ki.
Mindenki összefog, hogy a beteg öregasszony életének utolsó napjait széppé
tegyék. Az igazi áldozatot Momo hozza: elkíséri Rosa mamát titkos pincéjébe,
hogy az asszony ott fejezhesse be életét.
"És a valósággá vált hihetetlen nem hagyott el engem,
én hittem a hihetetlenben, a meglepő meglepetésben, a döbbenetben, ez volt a
vezérlő csillagom..." - elmélkedik a regény hőse, aki kis pikolófiúból milliomos
szállodatulajdonossá lett, majd a háború és a kommunista hatalomátvétel után
vagyonát vesztve, magányos útkaparóként ismeri fel az élet halálosan keserű
örömét. "Jól figyeljenek arra, amit mondok" - figyelmeztet bennünket
újra és újra Hrabal; és mi figyelünk hökkenten, ámuldozva - ilyen történeteket
nem tud más, csak ő, az örök csibész, a legszürrealistább realista, akinek
szemében megszépül minden: mint a széttárt lábú szállodai örömlány virágokkal
felcicomázott szőrdombocskája, olyan szépségesen tárulkozik ki előtte minden
egyes megismételhetetlen sorsú ember. S ebben a hihetetlenül tobzódó szépségben
és derűben mégis benne van a kor minden rettenete is: a nácizmusé, amely a
tiszta, új német embertípus helyett borzalmas idiótát szül, és a kommunizmusé,
amely a könyv lapjain fergeteges bohózatként jelenik meg. 
A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló
lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította
feleségét, örökre tönkretette életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi
gyengeség okozta: egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek
megrendülését is jelenti.
„Az élet oly csodálatosan megajándékozott, és oly
tökéletesen kirabolt… mit várhatok még?”
Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról,
amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged
bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű
kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba . A hű önéletrajzi leírásból tanúi
lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe,
ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol
a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat.
Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására
kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást.
Schäffer Erzsébet újságíró, a Nők Lapja kivételes hangú
szerzője. A lap hasábjain egyéni hangú műfajt teremtett, amely ötvözi a
tárcaírás, a riport és a novella hagyományait. Interjúi különleges
beszélgetések. Lázár Ervin írta róla: „Olyan erővel árad belőle a bizalom, hogy
szabaddá teszi az embert.” A Nők Lapja című hetilap olvasói egészen biztosan
ismerik Schäffer Erzsébet írásait, amelyek az Útközben című rovatban jelennek
meg. A kötet szerzője a rovat mottójául - ez a mostani kötet ajánló sora is -
Simone Weil gyönyörű gondolatát választotta: "Meg kell tanulni vágyakozni
az után, ami a miénk". A rövid írások arról vallanak, hogy szerzőjük
nyított szemmel jár a világban, és ha tekintete rátéved akár egy tárgyra, akár
egy pillanat fölvételben rögzült élethelyzetre, azt különös, filozofikus
gondolatfutamok révén kapcsolja egymásba. Ezekben a kis történetekben semmi
rendkívüli nem esik meg, legföljebb csak a nyeglén rágógumizó kamasz nem adja
át helyét a fáradt tekintetű idős embernek, legföljebb egy gyerek iskola után
tétován tévelyeg a körúton, netán egy szakadt ruhájú kisfiú, nyomorék koldusnak
álcázza magát. Egyszóval nem világrengető események az írások témái,
hétköznapi, akár velünk is megeshető eset valamennyi. Az Élet legszebb nyara; a
Két gerezd mandarin; a Két csaló a körúton; a Biciklin; a Fejtett bab; a Báli
szezon és a többi történet éppen emberközpontúságukkal ejtik rabul az olvasót.
A szerző ugyanis tudja a titkot, ismeri az utat, amely "lélektől
lélekig" vezet, és ha az olvasó követi őt ezen az úton, igazi - maradandó
élményben lesz része.
"Fancsikóékat először 1951-ben találtam ki - szól a
kötet bevezetője ("egy Előszó maskarájában"). "Egy szék a fal
felé fordult. A karfán a fehér festék fölrepedezett, mintha megsértődött volna.
Álltam a széken, és három szót selypegtem a világnak: fancsikó, kalokagatijja,
pinta. A három szó, mint három üveggolyó, elgurult, s a felnőttek, ha volt
idejük, mosolyogtak. Pedig én azt hiszem, hogy ezek a történetek már akkor bent
voltak a szép üveggolyókban." Esterházy 1974-ben mutatkozott be az
Alföldben hat novellával, amelyek aztán bekerültek ebbe az "írások egy
darab madzagra fűzve" alcímű novellaciklusba, amely egy gyermek
szemszögéből mutatja meg a világot, két "elválaszthatatlan jó
barátja", Fancsikó és Pinta főszerepeltetésével. A kötet a későbbi
Esterházy-prózák minden jellemzőjét felvonultatja: a mese- és anekdotaelemeket,
a narráció (az elmondhatóság) nehézségének felismerését, a (család)történet
széttagolását, a nyelvközpontúságot, a humort és a személyességet.
Új hangoskönyv-sorozatunk első lemezén Oscar Wilde két,
talán legismertebb meséjét nyújtjuk át Lengyel Balázs fordításában. -
Beborítottak arannyal - mondta a herceg -, fejtsd le rólam levelenként és add
át szegényeimnek; az élők azt képzelik, hogy az arany boldogságot hoz rájuk. A
fecske lecsipegette hát az arany levélkéket, egyiket a másik után, míg a boldog
herceg tetőtől talpig kopott nem lett és szürke.
A romániai bolsevik uralom kialakításának első éveit
ábrázolja ez a sok helyütt gyilkos öniróniával és szatírával megtűzdelt regény. 
Erdély, havasok alja, vadászatok, pásztorok és prepegyitok
világa bontakozik ki Wass Albert leghíresebb regénytrilógiájában. Főhőse, Nuca
a zord világ ellentéteként maga a lelki szépség: a természet hűséges leánya.
Látóasszonyi képessége személyes akaratán túli végzetszerűsége mintegy isteni
törvény megtestesítőjévé teszi.
„Fekete-tengernek a hetvenhetedik szigetjében vagyon három
nádszál, a középsőben van a világszép királykisasszony, a két szélsőben a két
szobaleánya. De ezen a szigeten olyan nagy sötétség van, hogy a kardodat
felakaszthatod rája. Aztán, ha odatalálsz is, egy vén boszorkány őrzi a házat…”
Ezt a világszép királykisasszonyt szerzi meg a királyfi, az a királyfi, aki az
Óperenciás-tengeren is túl, de még az üveghegyeken is egy sánta arasszal túl
élt hajdanában, amikor az öreganyám öreganyja sem élt már.
Vajon mit gondolnak az állatok rólunk? Vajon mit mondanának
nekünk, ha emberi nyelven megszólalhatnának? Ezt megtudhatjátok ebből a
hangoskönyvből. Mert az ember és állat barátsága csak akkor szép és igazi, ha
az ember az állat nyelvén is megtanul gondolkodni és cselekedni.
Csillagszedő Márió, versek gyerekhangra, tudhatjuk meg az
alcímből. A verselő kislánynak kifejezetten határozott és nagyon is találó
véleménye van szüleiről, a szomszéd kisfiúról, a világról. 
"Fürödni hát, vagy nem fürödni? 
Ginát, a regény hősnőjét 1943-ban apja beadja a híres árkodi
intézetbe. A rideg világ, a szokatlan, kegyetlen törvények lázadásra késztetik
a kis ötödikest. Ám megtud valamit, ami mégis maradásra bírja és önként
vállalja a rabságot… 
A Pál utcai fiúkat az teszi népszerűvé, hogy az élet minden
ága-boga benne van: iskola és játék, barátság és harc, pártoskodás és összetartás
- minden, egészen a halálig. S az író mindezt gyerekésznek, gyerekszívnek
szólóan szőtte regénybe. A gyerekvilág tükrében láttatja a világot. Boka,
Nemecsek, Áts Feri és a többiek története átélhető csaknem bárhol, s az
ezredfordulón semmivel sem kevésbé, mint születésekor, a XX. század kezdetén.
Talán ez a magyarázata a regény példátlan hazai és világsikerének. Közel két
tucat nyelven jelent meg, s ajánlott olvasmány nemcsak a magyar iskolákban,
hanem távoli földrészeken is.
Petőfi Sándor ezen elbeszélő költeménye olyan, mintha
népmese lenne, csak éppen versben előadva. Petőfi János vitéz és Iluska sorsán
keresztül igazságot is szolgáltat, de művében a magyar nép vágyát is
megfogalmazta. Majd száz évvel később egy másik magyar író, Szerb Antal mondta:
" A János vitéz az, amit az ember szeretne odaajándékozni külföldi ismerőseinek,
hogy megérezzék a magyar népjelleg melegségét, humorát, semmihez sem fogható
báját, hogy megérezzék a magyar szív verését. Ebben a műben csodálatosan együtt
van a magyar föld valósága és a magyar lélek álma."
