Lufi a nyári vakáció alatt vándortáborba megy. A túrázások során lépten-nyomon bajba keveredik, számháborúban és kincsvadászaton is részt vesz, miközben titkos baráti társaságot alapít, hogy bosszút álljon az utálatos Pál Laurán és a Kukucska ikreken. Végül rájön, hogy legeslegjobb barátból csak egyetlen létezik. Balázs Ágnes lányregényei sok derűvel és humorral ábrázolják a gyermek- és felnőttkor közötti határhelyzet szépségeit és konfliktusait.
Hét jó barát, akiknek a foci a szenvedélyük. Hétköznapi, tízéves srácok, tele lelkesedéssel és kitartással. Õk a Vad Banda. A sorozat elsõ részében tanúi lehetnek az olvasók a csapat születésének, és az elsõ sorsdöntõ mérkõzésnek.
"Én egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék. Először is annak örülnék, hogy azt csinálhatom, amit akarok. Ha én felnőtt volnék, akkor sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék, fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítésen, a fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot, megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt, és valószínűleg kézzel fognám a legyeket. Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni."(Részlet a könyvből)
Szabó Magda elragadóan friss, játékos verses meséje a haszontalan kisbárány kalandjairól nemzedékek legkedvesebb gyermekkori könyvei közé tartozik. Szántó Piroska rajzaival pedig igazán kedves ismerősünkké teszik Bárány Boldizsárt.
Szegény Delphine! Halálosan, és lehet, hogy reménytelenül szerelmes a tanárába. Aki - szerinte - a legkedvesebb, a legnyíltabb, és a legszomorúbb szemű férfi a világon. Mit tehet ilyenkor egy tizenöt éves francia lány? (És egy magyar?) Naplójában, Delphine, mindent részletesen és őszintén feltár a regény olvasója számára. Leírja, hogy ez a vonzódás milyen hatalmas viharokat kelt a lelkében. (És persze a testében!) Leírja azt is, hogy akármilyen trükköt vet be, a tanárát nagyon nehezen tudja vallomásra kényszeríteni. S bár ne kényszerítené!... Mert ez a szerelem nagyon egyoldalúnak látszik. De vajon miért? Hiszen Delphine csinos, szép, fiatal. Szegény lány rettenetesen szenved, miközben ott rejtőzik mellette az igazi kölcsönös szerelem lehetősége. S abban a kapcsolatban végre értelmet kaphat a kilencedikesek jelmondata: zoknit húzva indulj az útra! A világhírű francia írónő Anne Duguël, azaz Gudule regénye először jelenik meg magyarul.
Budapest, napjainkban. Láthatatlanná vált városi vadállatok élnek közöttünk. Békések, jobban félnek tőlünk, emberektől, semhogy megmutassák magukat. Pipogya, a kismackó az utcán sétálva egy nap felfedezi, hogy a láthatatlanság álcája már nem tökéletes - hiszen egy kisgyerek észreveszi őt! Aztán még egy! És még egy!
Egy 12 esztendős fiú, Szilas Pali egyik pillanatról a másikra kutyává változik. A helyzet egyszerre érdekes és ijesztő, mert miközben négy lábon, hosszú, lengedező farokkal és nedves, örökké szimatoló orral járja a várost, addig belül, a lelkében ugyanaz a kisfiú marad, mint aki az átváltozás előtt volt. És úgy is gondolkodik. Aztán eltelik néhány óra, és hopp: Pali visszaváltozik emberré! A különös kaland néhány napon belül többször is megismétlődik, s Pali csupán legjobb barátjának, Kárpicának meri elárulni, hogy milyen furcsaságok történnek vele. Hanem idővel egyre többen fognak gyanút a környezetében, s főhősünk, félve a lelepleződéstől, egyre elkeseredettebben próbálja kideríteni, hogy mi is a kutyává változásának oka. Vajon ki gondolná, hogy a misztikus jelenség mögött lelki okok rejlenek? Hogy a történet kulcsa Pali húga, Emmike, aki mindennél jobban szeretne egy kiskutyát? 
Samu szereti a Papát. Szereti, ha háromszáz kilométerre van tőle, de megőrül, ha csak három méterre. Mert a Papát nem lehet kibírni. A Papa mindenbe beleszól. A Papa mindent jobban tud. A Papa fontoskodik. A Papa vénember létére csajozik. A Papa leégeti az embert az iskolatársai előtt. A Papa egyszerűen CIKI! Mióta a Papa Samuékhoz költözött, nincs a fiúnak egy nyugodt pillanata. Még a fürdőszobában se. Ezt nem lehet kibírni! Segítség, Papa jön… Papa itt van… És itt marad örökre.
A 19. század elején a dél-angliai Lyme Regis nevű szeles, tengerparti városkában él egy fiatal lány, aki tudja, hogy másra, többre született, mint a szegény munkáscsaládok sarjai. Mary Anning gyermekkorában túlél egy villámcsapást, amelynek emlékeként örökké vágyik a bizsergető érzésre. Hamar észreveszi a parti sziklák fosszíliáinak érdekes rajzolatát, és miután rátalál egy ismeretlen lény furcsa koponyájára, rádöbben, hogy a hasonló kincsek felkutatásában folyton részese lehet a villámlás okozta élménynek. Mary leletei rövidesen zavarba hozzák a férfiak uralta tudományos világot, mert jóval Darwin elméletének megszületése előtt új kérdéseket vetnek fel a világ teremtéséről. Saját közössége is gyanakvással tekint a fiatal nőre, aki a sosem látott lények letisztogatott csontjainak eladásából tartja el magát, ráadásul az a pletyka járja róla, hogy tiltott szerelem rabja. Még az elemek sem bánnak vele gyengéden, mert csontig hatoló hideg, viharok és földcsuszamlások formájában tényleg mindig körülötte csapkodnak a villámok. A középosztálybeli Elizabeth Philpot személyében azonban igaz támogatóra lel, és a köztük erősödő őszinte barátság megóvja őket mindennel szemben. Legújabb, valóságos személyekről szóló könyvében Tracy Chevalier ezúttal a 19. század egyik legfontosabb felfedezésének történetéből válogat az olvasó számára, miközben érzékeny képet rajzol a női barátság bonyolult és sok mindent átvészelő természetéről.
Vajon miért dugdos Fanni rántott húst a dzsekije zsebébe? Ki lehet ott, akiről gondoskodnia kell? Erre kíváncsiak az osztálytársai is. De hiába kukucskálnak be a kislány kabátzsebébe, nem látnak ott semmi különöset. Pedig valóban van ott valaki. A titokzatos zseblakó egy mantyus, aki feltétlenül barátokat akar szerezni a magányos Fanninak. Hogy hogyan, azt csak Manka, a mantyus tudja.
Varró Dániel, korunk sztárköltője írt már verset felnőtteknek, kamaszoknak, kisgyerekeknek – ám kisgyerekes szülőknek még soha. Saját tapasztalatait sűríti ezekbe a vicces kis mondókákba, hiszen Misi fia alig múlt egy éves. A versek közt van altató (többféle is, az egyik arra az esetre, amikor az apuka már nagyon ideges), öltöztető, büfiztető, pelenkázó és fürdető. Minden szülő felszabadultan kacagva fogja olvasni ezt a szépen illusztrált könyvet, mert "Varró Dani" mindennapi örömeiket énekli meg, a tőle megszokott tréfás, finom eleganciával.
Filc, a hétéves zoknimuki családjával, a szöszt és kacatot végtelen mennyiségben fogyasztó apukájával, folyton idegeskedő anyukájával és vidám kistestvérkéivel a mukizugban, vagyis Félix, a tízéves kisfiú szobájának falában élnek. A muki-törvények ugyan szigorúan tiltják az ilyesmit, de Félix, az embergyerek és Filc, a zoknimuki mégis barátságot kötnek egymással. Mókás és nem egyszer veszélyes kalandjaikról a Filc, a zoknimuki című meseregényben már olvashattunk. A Filc és az Öreg Kút titka című kötetben a jó barátok egy bájos mukilány, Biberke megmentésére sietnek. Az árva mukilányt a zoknimuki-család fogadta be otthonába, ám alig telik el egy hét, Biberke az éj leple alatt útnak indul, hogy visszatérhessen titkokkal övezett távoli otthonába. Az út veszélyes és kalandos, és bár a mukilány igen bátor és vakmerő, a kissé mohó és esetlen mukifiú varázserejére és bizonytalannak tűnő, de annál önfeláldozóbb tervére is szükség van ahhoz, hogy a mukilány végre hazatérhessen.
„Adva van Tasnádi Emese, mint anyuka, és adva van Julijuli, aki magát nevezi el ilyen kétszerkétszermondósan, aki tündér lesz, ha felnő, aki Mackójával társalog, aki szeret a csuklósbusz »puha fekete részén állni«, aki megismerkedik az egyik nap csak vöröshajúakat, másik nap csak szőkéket lespriccelő és lefröccsölő szökőkúttal. És Emese felemeli magasra Julijulit, »hogy nagy, hogy óriás legyen«. Beemeli Julijulit a mesék terébe, hogy azt tegye, ami neki a Nagykönyvben meg van írva. Túl az Óperencián és innen a Konferencián most íme hát a Nagykönyv, amelyben a magánügy közüggyé, mindannyiunk fontos ügyévé válik.” – Lackfi János
Benedek Elek meglepően modern meséje egy csúnya királyfiról, akit először kikosaraz a szép királykisasszony. Ám a királyfi furfangos módon, álruhát öltve, mégis elnyeri kezét.
Valahol északon élt egyszer egy Kifli nevű kiskutya, kettesben a gazdájával. Egész nap együtt játszottak, míg egy napon a gazdi, Betti, munkát kapott. Hogy Kifli ne legyen magányos otthon, Betti beíratta egy kutyaóvodába. A kutyaovi nem sokban különbözik a gyerekek által ismert óvodától: először egy ismeretlen világ, ahol aztán hamar barátokra talál a gyerek... azaz a kutya.
