Darvasi László nagyregénye egyszerre teremt magyar és
közép-európai mítoszt, alföldi veszedelmes viszonyokat, tündérmesét és
haláltáncot.
Árad itt minden - tűzvész, árvíz és forradalom, szerelem és
csalódás. Testet ölt egy nő, Pelsőczy Klára, akinek tenyere közepén folt
piroslik ("angyal lábnyoma lehet, odaszállt, amikor születtél, táncolt a
te kicsi tenyereden"), valamint három férfi - Imre, Péter és Ádám -, akik
hol izzó szenvedéllyel, hol önkínzó odaadással, hol bohém széptevéssel
próbálják egyszer és mindenkorra meghódítani Klárát. Ott van egy nem akármilyen
doktor, Schütz bácsi, és egy fűmuzsikus, aki évszázadok óta zenél egy fűszálon,
meg az ő kompániája, Mama Gyökér, Féreg úr és Levél úr.
Előtűnik egy tizenkilencedik századi magyar város, Szeged,
ahol együtt élnek magyarok, németek, szerbek, zsidók és cigányok, s amelyet hol
ékesít és éltet, hol pedig áradásaival pusztít el folyója, a Tisza. 1848-ban
itt is föllángol a forradalom, véres ütközetek zajlanak, majd az idegen
elnyomás süket csöndet kényszerít a városra. Ahol valaki megszállottan
virágokat ültet, hogy ott is levelek és szirmok nőjenek, ahol senki nem várja,
senki nem akarja.
És történetek, legendák, mesék. Szavakból, sóhajokból,
nevetésekből formálódó, olykor délibábos, olykor nyomasztóan súlyos építmények
- drámák és komédiák, sorsok és pusztulások. Az áradás ellenállhatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése