Temesi Ferenc negyven évvel ezelőtt határozta el, hogy
megírja Bartók Béla, a világhírű magyar zeneszerző és zongoraművész regényét.
Eltökélt kutatómunka, a tényekben és lelkekben való kitartó nyomozás után
felkavaró, szenvedélyes életírás vagy inkább fiktív életfilm született, melyben
egy huszadik századi utazót látunk, aki hol szapora, hol bizonytalan lépéseivel
egyre közelebb kerül a világhoz és önmagához.
Aztán világossá válik, hogy két
utazóval van dolgunk. Hiszen a szerző, az Életrajzoló útját is végigkövethetjük
Bartókhoz. És önmagához. Ennek a regényírói elgondolásnak köszönhető, hogy a mű
mindvégig izgalmas módon kapcsolódik a jelenhez, a ma Magyarországához. És a
21. század egyik alapkérdéséhez: az identitáshoz, az identitáskereséshez.
Hogy
mit jelent bartóki módon magyarnak és művésznek lenni?
Temesi Ferenc regénye
nem csupán felveti, de az aranymetszés törvényeit betartva meg is válaszolja
ezeket a kérdéseket. S a mindmáig ápolt elvont és már-már éterien tiszta
Bartók-kép egyszerre megélhetővé, személyessé válik.
Temesi Ferenc Bartókja a
külső és belső utak szövevényes regénye. Jelentős irodalmi tett.
"A zenéről
beszélni olyan, mint az építészetet eltáncolni. De hát minden mű a lehetetlent
kísérti meg, amely méltó erre a névre. Ha csak a töredékét fel tudjuk mutatni
annak, amit Bartók zsebméretű, fekete füzetébe írt, már nem volt hiába a munka.
Bartók egy antológia, amely a legrégebbitől a legújabbig mindent összefoglalt.
Ezt megközelíteni is merészség." (A szerző)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése