Bűbáj és varázslat rejlik Varró Dániel verseiben. A rímekre,
ritmusokra könnyen rátalál, olyan biztonsággal, hogy azt gondolnánk, nem is
kereste őket. Verslábaikat a szavak kényesen kinyújtóztatják, tükörképet
játszanak, vagy visszhangot, s ezeregy más játékot eszelhetnek itt ki. Kötet bögrében
úgyse volt még, ebben az itókában van ám néhány csepp nemcsak a mennyeiből,
hanem a még mennyeibb Kosztolányi-azúrból is, de az egész mégis csak saját
főzet: egy bögre azúr! Tessék kortyolgatni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése