A ház egyszer csak ott magasodott a semmi közepén. A
terepjáró nagy erővel csapódott a falának. A benne ülő kirándulók két
reykjavíki, felsőosztálybeli pár bár szerencsésen megússzák a balesetet,
egyszerre a világtól teljesen elzárva találják magukat. Pedig a ház nem
lakatlan.
Két idős ember kerül elő a mélyéről, akik szállást nyújtanak ugyan a
váratlan vendégeknek, de semmit nem hajlandók elárulni magukról, még azt sem,
hogyan kerültek ide a kihalt, sivatagos Felföldre. A jövevények először csak a
demencia tüneteinek vélik a férfi különös viselkedését, véletlennek az öregek
váratlan eltűnéseit, de egyre inkább úgy látszik, egészen másról van szó.
A
telefonvonal süket, térerő nincs. A kényszerű vendégek egyre több ijesztő
furcsaságra lesznek figyelmesek, s hamar megérik bennük az elhatározás: El
innen, el, minél hamarabb! Ám hiába minden próbálkozás hol négyen együtt, hol
párosával, újra és újra a háznál találják magukat. Ha pedig nem, az még annál
is rosszabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése