Lackfi János és Szabó T. Anna virtuozitása a versfogyasztók
egyre szűkülő csoportjánál sokkal szélesebb körben volt ismert már eddig is.
Azonban most, a legnépszerűbb közösségi portálon, olyan dologba fogtak
(ösztönösen és játékosan), ami lavinaként söpört végig a neten, és rántott
magával ismert és még kevésbé ismert alkotókat. Ez a #verslavina. Egy
ajándékversből kiinduló, majd azt kinövő improvizációs asszociációfolyam, ami
nagyon szépen mutatja meg, hogyan is működik az alkotás, kiben milyen válasz
születik egy-egy szövegre.
Tizenhat szerző Lackfi János, Szabó T. Anna, Acsai Roland,
Botos Máté, Demény Péter, Györe Gabriella, Hartay Csaba, Jónás Tamás, László
Noémi, Lázár Júlia, Kiss Judit Ágnes, Kun Árpád,Mesterházi Mónika, Mészöly
Ágnes, Molnár Krisztina Rita, Tóth Krisztina - nők és férfiak, férfiakról és
nőkről. A nő meg a férfi negyven verse nem csak azoknak igazi csemege (hol
önfeledt nevetés, hol könyörtelenül őszinte tükör), akik a negyvenes éveikben
járnak, de nekik mindenképp.
A nő, ha negyven, Minden egyben. Létét issza Nem vágy'
vissza. (Palya Bea)
A férfi ha negyven, pont benne van a közepében, és még nem
elég idős, hogy a világ dolgait és önmaga gyarlóságait némi rálátással, derűs
távolságból szemlélje, viszont már aggódni kezdhet azon, hogy mindjárt itt az
idő, mikor önmaga dolgait és a világ gyarlóságát már az újabb körökből
kimaradók szomorúságával nézi, mint egy szép reggelt a szanatórium teraszáról.
Szóval, gyorsan túl kell lenni rajta... (Lovasi András)
A nő, ha negyven... Lehetetlen. (D. Tóth Kriszta)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése