"... ez a könyv nem jött volna létre, ha nincs a lányom,
akinek elkezdtem mesélni Csodalóról és Kószálóról, a Gödöllő melletti tanyán élő
lovakról, akik közül Kósza, csupa jó szándékból, annyi galibát tudott okozni,
hogy Csodának mindig volt mit helyrehoznia, ... ha nincs a fiam, akinek tovább
meséltem a két ló történeteit, aki fölvette hangszalagra a rögtönzött meséket,
hogy többet hallhassa, aztán mellém ült, és megvárta, amíg leírtam őket, ... ha
nincs valaki, aki egyetlen rajzzal el tudta mondani mindazt, amit én sok-sok
szóval próbáltam, ... és végezetül, ez a könyv egyáltalán nem jöhetett volna
létre, ha nincsenek olyan felnőttek, akik szeretnének érteni a gyerekek
nyelvén, mert tudják, hogy sokat lehet tanulni tőlük – de, minthogy a fentiek
mind voltak, így Csoda és Kósza is itt van a könyvben, már csak olvasni kell
róluk, és néha nyeríteni helyettük, lószívvel, ahogy ők is szokták, mondjuk,
így: nyíííí-ha-ha-ha-ha-ha, brrrrrrrrrrrrrrrrrrrr!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése