Könyvajánlat Melissa blogján
Nógrádi Gábor: Papa, ne már! Samu és Papa 1. Kölcsönözd itt!
Nógrádi Gábor: Nem vagyok Samu! Samu és Papa 2. (Hamarosan kölcsönözhetö)
Érdekes. Ha kukiügyekről van szó, felnőtt férfi vagyok, de ha egy fagyit akarok enni, még mindig kéregetnem kell rá a pénzt.
Papa folytatta a felvilágosítást.
- A felnőttségnek vannak testi jelei.
Most jön a szőrrel.
- Például szőrösödni kezdesz itt meg ott.
Na, mit mondtam?
Sejtettem, mi következik.
- Aztán néha váratlanul a kuki... – mondta, és kacsintott. – Tudod...
- Mit? – néztem rá bambán, mintha fogalmam sem volna, miről beszél.
Papa megint kacsintott, és ide-oda forgatta a kezét.
- Mi történik például, ha táncolsz egy kislánnyal?
- Mi történne? – adtam a hülyét. – Szól a zene.
- Persze, persze! – hadarta Papa. – De veled mi történik? Tudod, ott lent…
- Ja! – kiáltottam fel. – Arra gondolsz, amikor Eszter rálépett a lábamra a szülinapján, és két napig sántítottam?
- Nem! – mordult Papa. – Egyáltalán nem arra gondolok! – És kicsit dühösnek látszott. – Arra gondolok, hogy… megkeményedik.
Szegény Papa! Láttam, nagyon szenved.
Segítettem neki:
- Micsoda keményedik meg? – kérdeztem. – A lábujjam, ahova Eszter lépett?
- Nem! – csattant fel Papa. – Nem a lábujjad. A kukid!
Láttam, nagyon megkönnyebbült, hogy végre ki tudta mondani.
- Ja? – emeltem fel a szemöldököm, mint akinek újat mondtak. – Persze. Tudom. Az szokott. Na és? Mit kell csinálni?
- Mit? Mit? – dadogott Papa. – Hát például... Például meg kell várni, amíg már nem lesz kemény.
- Igen? – bámultam rá, mintha elmondta volna a jövő heti lottószámokat. – Tényleg? Ez sose jutott volna eszembe.
Papa összehúzta a szemöldökét.
- Samukám, te most szívatsz?
- Nem, csak azt hittem, tudsz valami más módszert, hogy például ne nyomja ki a gatyámat, ha felelek Klárinyónál, és mindenki rajtam röhög.
Papa heherészett, de nem tudott más módszert.
- Na most, van még egy dolog – harákolt a Papa, és ide-oda pislantott, mint aki keres valamit. – Éjszaka álmodban előfordulhatnak bonyodalmak…
Igyekeztem hülyén nézni, és elbambulva a számat is kinyitottam kicsit.
- Bonyodalmak?
- Hát a nadrágoddal! – nyögte Papa.
- Nadrág nélkül alszom.
- Még rosszabb… Sose tapasztaltad?
- Mire gondolsz?
- Hogy izé… olyan izés leszel. Vagy te még nem..
- Ja! – derült fel a képem, mintha akkor értettem volna meg a célzásait. – Az éjszakai magömlésre gondolsz?
Papa nézett. Összeszorította a száját, mint amikor dühöset játszik.
- Samukám! Te mindent tudsz ezekről a dolgokról, és hagyod, hogy itt nyökörögjek neked, mint egy lüke muki, aki megpróbálja felvilágosítani az unokáját?
- De Papa! Ha nem mondod ki, hogy mire gondolsz, akkor nem tudhatom, hogy mire gondolsz! Úgyhogy nyugodtan mondj el mindent, amit szeretnél, hogy tudjak. Akarsz beszélni esetleg a gumi óvszerről? Tudod, az egy olyan kis vékony lufi, ami nagyon fontos a védekezéshez, ha majd felnőtt leszek! Hogy ne legyünk betegek. Olvastam.
Papa felállt a székéről, és a fogát viccesen kivicsorítva csak annyit mondott:
- Az öregapáddal szórakozzál, Samukám!
- De hiszen azt csinálom – vihogtam, és miközben elindult kifelé, még utána kiáltottam: - Nem akarod, hogy elmondjam neked, amit a lányokról tudok? Egy csomó ilyen könyvet olvastam. Nagyon érdekes!
Papa megállt. Láttam, tétovázik. De végül megfordult, visszajött, és leült a székre.
- Na, halljuk, Samukám! Mit tudsz, amit én nem?
Elég sok mindent tudtam, amit ő nem. Ha pedig valamit nehéz volt elmagyarázni, azt megmutattam neki a Dan Höjer-könyvekben.
Papa pislogott, mint bagoly a fényben. Láttam, meg van hökkenve, bár igyekezett leplezni.
- Igen? Igen? – ismételgette, aztán felkiáltott: - Ha én ezt tudtam volna! – És bánatosan kibámult az ablakon valahova messze, messze, miközben ingatta a fejét.
- Sebaj, Papa! – vigasztaltam. – Te mondtad, hogy tanulni sose késő. Fel a fejjel! Előtted az élet!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése