Miután 1291-ben, Akkon ostromával a mamelukok végleg
kiszorítják a kereszteseket a Szentföldről, Bátor Vilmos templomos lovag úgy
dönt, huszonhárom év távollét után hazatér Magyarországra - otthon azonban csak
a nyomor, a halál és a gyász várja. Párbajban végez húga gyilkosával, majd
magához veszi elárvult unokaöccsét, hogy a királyság déli csücskében lovagot
neveljen belőle. A megkeseredett, kiábrándult férfit nem akármilyen cél
vezérli: Attilában látja a megszégyenült és erkölcsileg is egyre gyengébb
Templomos Lovagrend új reményét, a tökéletes és gáncstalan harcost.
A Non nobis, Domine a magyar templomos lovagok tragikus
történetét, Károly Róbert trónharcait, uralkodásának korai éveit, a kiskirályok
felemelkedését és bukását meséli el egy fiú felnőtté és lovaggá válásának
huszonkét évén keresztül. Az első kötetben nyomon követhetjük, ahogy Attila
apródból fegyvernökké, kisgyermekből kamasszá cseperedik, és minél inkább
igyekszik nagybátyja a helyes útra terelni őt, ő annál inkább csúszik ki az
irányítása alól, és vágyik túlságosan is szabad életre. Két világ ütközik meg
egymással: a háborúban és borzalmakban edzett, szigorú katona és a békés
környezetben felnövő, már-már idealista növendék gondolkodásmódja. Kettejük
közt pedig ott őrlődik a bukott vándorénekes, Bolognai Umberto, a szegény
paraszti sorból lovászfiúvá emelt László, számtalan érdekes mellékszereplő, és
persze egy lány, akit Attilának sosem lett volna szabad megismernie.
A regény szereplőinek zöme kitalált figura, s mint ilyenek,
nem is alakítják a történelmet: átsodródnak rajta, elszenvedik, és amennyire
tudják, viselik következményeit. Ott vannak az Árpád-ház kihalásánál, a
lovagkirályok aranykorának hajnalán, a rozgonyi csatában és a középkor egyik
leghírhedtebb eseményénél, a Templomos Lovagrend máglyára vetésekor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése