Az elhúzódó velencei tél fagyos nyirkossága amúgy sincs jó
hatással Brunetti felügyelőre, amikor megtudja, hogy egy korábbi bűnügyben
megismert barátját, az amerikai művészettörténész-nőt csaknem halálra verték az
ünnepelt operaénekesnő házában. Kik voltak a tettesek? Mi volt a céljuk? Meg
akarták ölni a nőt, vagy csak rá akartak ijeszteni? A kérdések csak
szaporodnak, ahogy a vízszint egyre emelkedik a város körül, és amire elönti a
tereket és az utcákat, a Doge-palotában holtan találnak egy férfit. A felügyelő
a baljós áradatban gázolva ered a bűnügy nyomába, hogy az összegubancolódó
szálakat végül kibogozza. Donna Leon regényeinek titka a helyszín varázsában és
a ravasz, művelt, széplelkű felügyelő, Brunetti vonzerejében rejlik. De az írónő
ezúttal nem a turisták napsütötte Velencéjébe vezeti el az olvasót, hanem a tél
elmúltát feszülten váró városba, ahol a tavasz beköszönte előtt még el kell
viselni az utcákat és a tereket elárasztó vizet, az acqua altát. Szerelmi
csalódás, csalás, árulás, hamisítás és a maffia szépelgő bája – elsőrendű
hozzávalók egy jó krimihez. – The Sunday Times (London)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése