Farkas Wellmann Éva: Az itt az ottal

Valami ég e versen át

Valami ég e versen át,

idegen test a sebben;

mit szemmel nézz, de mégse látsz,

s nem mérhető le kedvben,

talán a hó, talán a szó,

arcpír emléke rendre,

amíg a visszhang visszaszól,

a hűvös-sárga mertre,

valami ég, nem lángra gyúl,

valami ég, felettem,

a hamva szó, a szó kihunyt,

mielőtt elfeledtem.

Valami ég e versen át,

a szó, a hó, az emlék,

valami végleg itt maradt,

mit mégis elviselnék,

csak szó vagyok, csak szó a vers,

a láng, az ég, a kedvem,

és szó az is, hogy elviselsz,

s nem tűnődsz már a merten.

Kölcsönözd itt!