László Noémi: Föld
1
Már lassanként egy nyelvet sem beszélek.
Ingadozom, fatörzs nélküli kéreg:
az igyekezet épp, hogy összetart.
Mikor megalkotott, a természet hadart.
Így egyrészt világos: semmim sem fáj.
A kiüresedés nem akadály.
Felszínen élek, nem tudok a mélyről.
De van, hogy egy másik fatörzs elém dől:
meghökkentően súlyos emlék
a nyelvtudás teremtő fénykorából,
és belsejében annyi új világol,
hogy még ha egy időben, egy helyen lehetnék
Kolumbusz, Magellán, da Gama, Polo,
nem volna akkor sem ehhez hasonló
felfedezésük halmozott varázsa.
Nekem a föld való, nem égi mása.
2
Nekem a föld való. Követelem.
Ha lehet, ereimben ő keringjen.
Ha lehet, ne engedjen innen
meglépni. Súlyos szerelem legyen,
amit a porból vétetett könnyen visel.
Lehet, hogy nem osztom meg senkivel;
lehet, nem érti, akivel megosztom.
A lényeg: föld-ízű napokat hozzon.
A föld ízétől kinyílok, beérek.
Mint ki már nem élő, még nem holt:
csontkalitkámban nyújtózik az égbolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése