"– Mit eszel, mi ez a szörnyűség?
– Saláta.
– Ez nem ad neked örök ifjúságot. Annyiszor mondtam már,
Jerne, hallgass a nagymamádra. Ha akarsz valami igazán táplálót, rendelj egy
pizzafutárt!
Tényleg elmondta már ezerszer, s töretlenül remélte, hogy
egyszer lemondok könnyű vacsorámról egy-egy leizzadt kifutófiú vagy kifutólány
kedvéért."
Így társalog egymással az új évezred elején a meseírói
ambíciókat dédelgető, huszonéves Voltamper Jerne és kétszázharmincöt éves
nagymamája.
2000-ben, helsinki ösztöndíjam első hónapjaiban
szakdolgozatírás helyett egy vámpírtörténet szövögetésével töltöttem a finn tél
kurta nappalait és hosszú éjszakáit. Ez volt első írásművem, és akárcsak a
történet főhőse, én is azt reméltem, hogy rögtön fölfedez majd magának az
irodalmi élet. A meseíró-palánta Jerne és a patinás budapesti
vámpírdinasztiából származó örökifjú nagymama történetéből előbb forgatókönyv
készült a 2001-es prágai Sundance Fesztiválra – a film azóta sem valósult meg
–, majd 2002-ben a regény is eljutott az olvasókhoz.
És közben még föl is fedeztek bennünket.
Szécsi Noémi 1976-ban született. Az ELTE latin, majd angol
és finn szakán folytatta tanulmányait. Kommunista Monte Cristo című regényéért
2009-ben megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját. 2011-ben József Attila-díjjal
jutalmazták. További művei: A kismama naplója; A baba memoárja; Utolsó kentaur;
Nyughatatlanok. A Finnugor vámpír 2005-ben megjelent lengyelül, jelenleg olasz
és angol fordítása készül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése