"Fancsikóékat először 1951-ben találtam ki - szól a
kötet bevezetője ("egy Előszó maskarájában"). "Egy szék a fal
felé fordult. A karfán a fehér festék fölrepedezett, mintha megsértődött volna.
Álltam a széken, és három szót selypegtem a világnak: fancsikó, kalokagatijja,
pinta. A három szó, mint három üveggolyó, elgurult, s a felnőttek, ha volt
idejük, mosolyogtak. Pedig én azt hiszem, hogy ezek a történetek már akkor bent
voltak a szép üveggolyókban." Esterházy 1974-ben mutatkozott be az
Alföldben hat novellával, amelyek aztán bekerültek ebbe az "írások egy
darab madzagra fűzve" alcímű novellaciklusba, amely egy gyermek
szemszögéből mutatja meg a világot, két "elválaszthatatlan jó
barátja", Fancsikó és Pinta főszerepeltetésével. A kötet a későbbi
Esterházy-prózák minden jellemzőjét felvonultatja: a mese- és anekdotaelemeket,
a narráció (az elmondhatóság) nehézségének felismerését, a (család)történet
széttagolását, a nyelvközpontúságot, a humort és a személyességet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése