"Hogy hol volt, azt pontosan meg tudom mondani. Kínában élt egyszer egy hercegkisasszony, akinek olyan fehér volt a bőre, mint a rizsről leáztatott keményítő, arca halványan világított, és az erek sárkány módjára tekergetek az orra körül. Ám a fehér bőrű hercegkisasszonynak alig akadt kérője, összesen csak százhuszonhárom, mely egy kínai hercegkisasszonynál igen alacsony szám. Jóllehet szépsége határtalan volt, járása lassú és puha, mint a vadászó darué, dereka és csípője ringatózó, mint a mandarinrécék farka, szeme villanása pedig úgy szikrázott, mint a császár számára rendezett tűzijátékok az égen. A haját csak ritkán bontotta ki, de akkor viszont úgy tárta szét feketéjének összes színét, hogy bármelyik páva megirigyelhette volna. ..." Miért utasítják mégis el a kérők?Kölcsönözd itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése