„Fekete-tengernek a hetvenhetedik szigetjében vagyon három
nádszál, a középsőben van a világszép királykisasszony, a két szélsőben a két
szobaleánya. De ezen a szigeten olyan nagy sötétség van, hogy a kardodat
felakaszthatod rája. Aztán, ha odatalálsz is, egy vén boszorkány őrzi a házat…”
Ezt a világszép királykisasszonyt szerzi meg a királyfi, az a királyfi, aki az
Óperenciás-tengeren is túl, de még az üveghegyeken is egy sánta arasszal túl
élt hajdanában, amikor az öreganyám öreganyja sem élt már.
Benedek Elek dolgozta fel a magyar mesekincs színe-javát,
olyan meséket, amelyek a nép életerejéről, találékonyságáról, humoráról, meleg
szívéről tesznek tanúságot, és örökbecsű darabjai a magyar kultúrának. K.
Lukáts Kató illusztrációi finomságukkal, bájukkal alátámasztják a népi szövegek
elragadó naivitását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése