Szent-Györgyi Albert 1937. december 10-én átvette a
Nobel-díjat Gusztáv svéd királytól. Az indoklásban ez szerepelt: „…a biológiai
égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének
terén tett felfedezéseiért”. A tudóst idehaza a C-vitamin feltalálójaként
emlegetik, és szinte nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy ő az egyetlen magyar
Nobel-díjasunk, aki ezt az elismerést a szülőhazájában tudományos eredményeiért
nyerte el.
De milyen ember is volt Szent-Györgyi, akit Szegeden csak
„Prof”-ként emlegettek tanítványai? Egy pacifista, aktív politikus, önjelölt
kém, rendkívüli tudós, aki a családi tragédiák hatására élete utolsó két
évtizedét a rákkutatásnak szentelte.
Wisinger István e dokumentumregényben Szent-Györgyi Albert
kevésbé ismert oldalát, személyisége ellentmondó vonásait, a belső vívódásokkal
teli életútját, és magánéleti válságait is feltárva igyekszik bemutatni a tudóst.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése