András építészhallgatóként éppoly hirtelen csöppen a ’30-as
évek Párizsi bohéméletébe, amilyen önkéntelenül ragadja később magával a
századközép világégése, hogy munkatáborról munkatáborra sodródva, küszködve
kapaszkodjon az egyetlen szerelembe: élete legnagyobb ajándékába…
Klára még szinte gyermek, mikor az erősödő szélsőséges
eszmék Magyarországáról – saját sorstragédiája után – Párizsba kénytelen
menekülni, egyik pillanatról a másikra felnőtté válva, hogy ott megismerje
Andrást, és életük egymáséba gubancolódjon…
Tamás és Ibolya a háború gyermekei; miközben szüleik a földi
poklokkal csatáznak értük és egymásért, mindnyájuk túléléséért, ők olyan
emlékekre tesznek szert, melyek generációk sorsában hagynak kitörölhetetlen
nyomot, amit nem moshat el sem az óceánnyi távolság, sem a részvétlen idő…
Julie Orringer regénye, a Láthatatlan híd magával sodor és
felkavar, kétségbe ejt és megvigasztal, elveszi és visszaadja az életbe és az
emberségbe vetett hitünket. Arról mesél, amiről csak a fontos könyvek tudnak:
hogy minden ember egyedi és megismételhetetlen – és szükségünk van valakire a
boldogsághoz és a boldoguláshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése