"Keresek valamit a mélyben, valami magot, magamban és
magamon kívül
(magamon kívül keresem), ahogy egy fa évgyűrűi mentén befelé
haladva,
ahogy Peer Gynt hántja le a hagymahéjakat. Van legmélye, van
mag,
talán több is, csak azt nem tudom, melyik az igazi: a
gyerekkor, a
magzati lét, a halál vagy a fogantatás előtti világ. Mire
rakódik rá
minden más: a nőiség, a szerelem, a gyász, a világban való
élet?
Keresem" – írja legújabb, immár negyedik
verseskötetéről a legmaibb magyar költészet egyik vezéregyénisége, François
Villon és Bolond Istók közeli rokona, a minapi "Irgalmasvérnő", a
szerepjátékok népszerű mestere, Kiss Judit Ágnes. Az új kötet talán
"komolyabb", talán szomorúbb az eddigieknél. Végső választ azonban –
szerencsére – ezúttal sem kap az olvasó. A keresés folytatódik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése